1.rész
A bonyodalmak kezdete

Sesshoumaru éppen a Naraku elleni csatából tart vissza társaihoz, mikor elé toppan Kikyo.

-Mit akarsz?-kérdezte fagyosan
-Visszaadom a karod, ha elteszed az útból az inkarnációmat.-mondta a halott miko
-Ugyan miért tenném?
-Mert ezzel fájdalmat okozol Inuyashának.
-Rendben, de a saját módszerem szerint csinálom.-mondta megvetõen
-Ahogy akarod. Tessék itt van 4 fiola ami elveszi annak a szagát aki megissza. S most az igéretem következik.-mondta

Kikyo erõsen koncentrált, s Sesshoumaru csonka karjára tette a kezét ami hamarosan visszanõt. A szellem szó nélkül elindult a táboruk felé, miután visszakapta a karját. Kikyo is elment, s várta a megfelelõ pillanatot tervei megvalósítására. Úgy két nap múlva elérkezett a megfelölõ alkalom, hisz a szellemírtó és a szerzetes elmentek, míg Inuyasha és Kagome egy tisztáson vertek tábort. Kikyo egyik lélekgyûjtõjét elküldte Sesshoumaruhoz, aki a közelben tartózkodott. Sesshoumaru megitta a szaktalanító italt, s társaival is megitatta hogy öccse és csapata közelében maradhassanak pár napig. Kikyo tisztában volt a veszélyekkel, de mindent jól eltervezett. Sesshoumarunak olyan szagtalanító italokat adott amik legalább egy hónapig elveszik annak szagát aki megissza. Eközben Kagome és Inuyasha mit sem sejtve készülõdtek a vacsorához, ahogy megvacsoráztak Kagome elment fürödni. Amint a fiatal miko elment megjelent egy lélekgyûjtõ és Inuyasha utánna ment. Sesshoumaru már elindult a közeli tó felé ahonnan Kagome illatát érezte. A lány már kijött a partra ahol a törölközõjére feküdve gondolataiba mélyedt, de nem vette észre a felé közeledõ szellemet. Sesshoumaru kihasználta hogy a lány nem figyel, s egy gyors mozdulattal a lány felé térdelt és a feje felé szorította a kezeit. Kagome hirtelen felriadt gondolataiból, s döbbentében szóhoz se jutott. Sesshoumaru már szétfeszítette a lány lábát, s közzé térdelt miközben szabad kezével a döbbent lányt simogatta. Kagome nagyon megijedt és szabadulni akart a szorításból, de a szellem nem engedte el hanem egy gyors mozdulattal magáévá tette a lányt. A miko a rátörõ fájdalomtól sikítani akart, de Sesshoumaru befogta a száját így nem jött ki hang a torkán. A szellem erõteljes lökésekkel folytatta, amit Kagome rongybaba módjára tûrt, s csak halk visszafolytot zokogása halatszott. Inuyasha eközben annyira el volt foglalva halott kedvesével, hogy minden rossz érzését elnyomta magában. Sesshoumaru lassan bevégezte a mikóval a dolgát, s miután az a hasára fordulva zokogott a szellem megjelölte a lány tarkóját. Sesshoumaru még finomított a jelen, s saját vérét is elkeverte a lány vérével ami a jelbõl szivárgott. Még nézte egy darabig a meztelen lányt, majd egy hirtelen mozdulattal egy közeli fa ágai közzé relytõzött. Kagome lassan feltápászkodott és ismét lefürdött, de most már gyorsan felöltözött. Már a felsõjét akarta felvenni, mikor hátrafordulva egy szellemmel találta szembe magát. A szellemnek hosszú ezüst(v. fehér) haja volt amit felkötve hordott, arca két oldalán egy-egy kék méregcsík húzódott. Aranysárga szemeivel érdeklõdve tekintett a fiatal lányra aki zavarában megfordult, s a szellem meglátta a tarkójára vésett jelet. Halványan elmosolyodott és megszólította a történtek miatt fásult mikót.

-Hm. Érdekes ruha egy hercegnõnek.-mondta bársonyosan mély hangján
-Ezt hogy érti? Én nem vagyok hercegnõ!.-mondta Kagome
-A tarkódon lévõ jel másról tanúskodik, de nem lényeges. A jelet hamarosan nem lehet látni, s csak az fogja érzékelni aki rád tette.
-Ez megnyugtató hír, de én nem akarom hogy az az illetõ állandóan a nyomomban legyen.-mondta keserûen
-Kislány, már a Nyugati területeken uralkodó klánnak vagy a tagja. Majd elfelejtettem a tarkódon lévõ jelet eltünése után nem csak az érzékeli aki rád tette, hanem annak -az illetõnek a legközelebbi családtagjai is meg fogják ismerni a jelet; ha eltünik.
-Nyugati területek?-kérdezte döbbenten, s kifeszítette ílyát.

Mire egy kis neszt halott maga mögül, s megfordulva ijedtében kilõtte nyilát.

-Hé Kagome! Le ne lõjj! Hallod!-lehetett hallani egy kissé ijedt férfi hangot
-Miroku! Hol van Sango és te meg mit keresel itt?
-Ööööö, hááát tudod volt egy kis nézet eltérésünk és visszazavart, de csak most jöttem ide mivel hallottam a hangodat.
-Értem, szóval megint hülyeséget csináltál.-állapította meg a miko
-Így is lehet mondani. De ki ez a fickó?
-A nevem még nem árulhatom el, de ha megtaláltam a másik személyt is akit keresek megtudjátok.-mondta relytéjesen
-Ööö, Kagome. Mi történt veled? Olyan más vagy, mint szoktál. Csak nem összevesztél Inuyashával?
-Nem szerzetes, nem vesztünk össze csak kicsit elgondolkodtam. Ennyi az egész.
-Értem, akkor én visszamentem a táborba.-mondta, majd eltünt a tisztás irányába
-Miért nem montad meg neki?-kérdezte a szellem
-Ugyan mit? Talán azt mondtam volna, hogy: Hé Miroku képzeld megerõszakoltak, ja és a legjobb hogy aki ezt tette az ellenségünk és néha szövetségesünk.-mondta szkeptikusan-Nem akartam, hogy aggódjon és különben sem szívesen kötöm az orrára ennek a perverz szerzetesnek hogy mi történt velem.
-Ha nem mondod el, akkor  is hamarosan rájönnek a barátaid.
-Ezt hogy érti?-kérdezte Kagome
-Nem soká magad is rájösz.-jött a talányos válasz
-Apa!-hallatszott egy nõi hang, mire a szellem kissé hátra fordult
-Miért jöttél utánnam, Lara?-kérdezte
-Csak ide vonzott valami, de megtaláltad már a testvéreimet?-kérdezte a lány
-Értem. Még nem de tudom, hogy a közelben vannak.

Kagome döbbenten nézet a fiatal lányra akinek ezüst szürke szeme, ezüst(v. fehér) hosszú haja volt arca két oldalán egy-egy kék és ezüst színû méregcsík húzódott. A lány is érdeklõdve nézett a fiatal mikóra, de megismerkedésüket egy forgószél szakította félbe amibõl kilépett Kouga. Ahogy megérkezett a farkas szellem Sesshoumaru a relytekhelyérõl feszülten figyelte az eseményeket. Hamarosan Inuyasha is megérkezett és a két "ellenfél" egymásnak esett, s a közelben állók arébb húzódtak. Erre a robajra még Miroku is visszament, s lemondóan csóválta a fejét a láttottak miatt.

-Már megint mi bajuk van?-kérdezte Kagomét
-Mégis mit gondolsz szerzetes?
-Inuyasha megint féltékeny, s Kouga meg direkt piszkálja.
-Ahogy mondod Miroku, csak a szokásos.
-Hé bolhafészek tünj el Kagome közelébõl!-mondta Inuyasha
-Mi az pincsi csak nem féltékeny vagy?
-Én nem vagyok féltékeny.

A két rivális még veszekedett egy ideig, míg Kagome meg nem unta s jól le nem teremtette a két idiótát. Persze Inuyasha egybõl Kagoméra támadt, de nem számolt azzal hogy hirtelen valaki elõtte terem a semmibõl. Inuyaha döbbeten nézett az elõtte termõ alakra aki nem volt más mint Sesshoumaru, s miután túl tette magát elsõ döbbenetén neki támadt bátyjának.

-Mit keresel itt Sesshoumaru?-kérdezte morogva Inuyasha
-Semmi közöd hozzá öcsi.-jött a hideg válasz
-Nicsak pincsi csak nem erõsítésed érkezett?-kérdezte gúnyosan Kouga
-Mégis mit képzelsz te rólam bolha fészek. Nincs szükségem segítségre ahoz hogy végezzek veled.-morogta Inuyasha

Miroku óvatosan Kagome mellé ment, s éppen kérdezni akart valamit a lánytól mikor megjelent Sango és Kirara. Eközben az idegen szellem meglepetten nézte az elõtte lezajló eseményeket,s a mellette lévõ lány is hasonlóan értetlenül nézte az eseményeket. Végül Lara rászánta magát, hogy megkérdezze mi folyik itt.

-Mi ez az egész?-kérdezte bizonytalanul Lara
-Hát Kouga minden áron azt akarja hogy az asszonya legyek, s ez idegesíti Inuyashát. Ja és Sesshoumaru és Inuyasha ki nem állhatják egymást, ahogy Kouga és Inuyasha sem. Ami Sesshoumarut illeti fogalmam sincs mit akar pontosan.
-Aha értem.-jött a bizonytalan válasz
-Kagome. Mi folyik itt már megint?-kérdezte Sango
-Á csak a szokásos. Megjelent Kouga és Inuyashát piszkálta mire rájuk szóltam, s erre Inuyasha szokásához híven nekem támadt volna; de Sesshoumaru elém ugrott. --Röviden ennyi.-mondta Kagome
-Hm ez most nem kellett nekünk, de mit tudjunk csinálni velük. Miroku mégis mit képzelsz te magadról?-kérdezte Sango, s egy hatalmas pofont adott a tapizó szerzetesnek

Sangoék meglepetésére a két testvér eddig még megmaradt a szó csatánál, de lassan mindannyiuk számára világossá vált hogy itt nagy csata lesz a testvérek között. Kagome elkérte Kirarát Sangotól és a levegõbe emelkedett a macska szellemmel, s a környéket és a két testvért nézte. A szó csata kezdett elmérgesedni, s Inuyasha is támadásba lendült Sesshoumaru ellen. Még Kouga is hátrébb húzódott hisz nem akart áldozatául esni a két testvér tombolásának, s meglepetésére azt vette észre hogy Inuyasha nem marad alul a csatában. Ekor az erdõbõl elõfutott egy kislány aki Sesshoumaru felé tartott, de Kagome még idõben felkapta Kirara segítségével. Ahol nem rég még Rin állt ott most egy kráter volt, s Rin annyira megilyedt hogy még levegõt is elfelejtett venni. Hamarosan megjelent Kikyo is aki amint meglátta Kagomét kilõtt rá egy nyilat, de Sesshoumaru még idõben elkapta és miután kiütötte Inuyashát a halott miko felé fordult. Eközben a többiek alíg tudták követni az eseményeket, mert olyan gyorsan követték egymást.

-Miért nem ölted meg az inkarnációmat?-kérdezte dühösen Kikyo, mire mindenki nagy szemeket meresztett a két szemben állóra
-Mert nem volt szükséges.-jött a jéghideg válasz,s közben Inuyasha is kezdett magához térni
-Megegyeztünk hogy elteszed az útból.-mondta a halott miko
-De én erre azt mondtam, hogy a saját módszereim szerint csinálom.-morogta
-Most végzek vele egyszer és mindenkorra.-mondta Kikyo, s nem érdekelte ki van a közelében
-Ha megpróbálod végzek veled.-jött a válasz

Inuyasha értetlenül bámult hol Kikyóra hol Sesshoumarura, de nem akart beleavatkozni kettejük vitájába míg nem szükséges. Eközben Kagome döbbenten nézett maga elé a felismeréstõl, miszerint azzal hogy Sesshoumaru megerõszakolta megmentette az életét. Inuyasha persze arról mit sem tudott hogy halott kedvese megakarja ölni Kagomét, s ez sokkolóan hatott rá.

-Kikyo miért?-kérdezte halkan a félszellem
-Mi az Inuyasha csak nem sajnálod az inkarnációmat?-kérdeztee gúnyosan a halott miko
-Miért?-ismételte meg a kérdést
-Hogy örökre velem legyél.
-Kagoméval csak barátok vagyunk.-mentegetõzött Inuyasha
-Szánalmas vagy öcsém. Nem jöttél még rá hogy csak kihasznál?-kérdezte Sesshoumaru
-Miért kellet azt tenned? Miért nem mondtad meg mit akart Kikyo? Akkor haza mentem volna, s soha többet nem látattok volna.-mondta sírva Kagome Sesshoumarunak, majd elszaladt a Csontok kútja felé

Mindenki döbbenten nézett Sesshoumarura, de senki nem merte megkérdezni mi volt ez az egész. Miroku maga elé meredve kezdte megérteni miért volt olyan furcsa Kagome alíg egy órája, de persze megérzését senkinek nem mondta el. Eközben Kagome egyre közelebb került a Csontok kútjához, s mihelyst elérte sírva beleugrott. Amint megérkezett a saját világába kimászott a kútból és elindult a ház felé, amint bement óvatosan felosont a szobájába és bezárta az ajtaját. Amint beszárkózott az ágyára dõlt és még mindig az elhagzottakon töprenget, s lassan ismét eleredtek könnyei majd álomba sírta magát. Közben a közép korban elég feszült volt a hangulat, s Kouga arra tett kisérlete hogy Kagome után menjen kudarcba fuladt néhány igen veszélyes energia ostor miatt. Kouga épp eltudott ugrani a támadások elõl, de az egyik támadás így is megsebezte. Sesshoumaru anélkül hogy a farkasra nézett volna úgy támadta az energia ostorával, hogy maradásra bírja. Inuyasha mind eközben még mindig kicsit hitetlenkedve nézett halott kedvesére.

-Inuyasha szerintem Kagome után kellene menned.-mondta Sango
-Szerintem ez rossz ötlet Sango, mert Kagome nem véletlenül ment haza.
-Ti meg mirõl beszéltek és mi az a rózsaszín valami ott a fûben?-kérdezte Lara
-Milyen rózsaszín valamirõl beszélsz?-kérdezte Sango, s Lara elindult és felszedte azt a néhány ékkõ szilálnkot amit talált
-Errõl, de mirõl beszéltetek?
-Dehát ezek Kagome ékkõ szilánkjai. Hogy a kérdésedre válaszoljak: Kagome nem ebbe a korba való, õ a mondern Japánból került ide.-mondta Miroku
-Tényleg és mikor jön vissza?
-Nem fog visszajönni, ha csak nem viszi el neki valaki az ékkõ szilánkokat.
-Mi?-kapta fel hirtelen a fejét Inuyasha
-Jól hallotad Inuyasha.- mondta Sango
-Szóval a kis reinkarnációm nem fog több vizet zavarni.-mondta gúnyosan Kikyo
-Mibõl gondolod papnõ?-kérdezte fagyosan Sesshoumaru

Sesshoumaru eme kijelentését is döbbent csend, s csodálkozó tekintetek kisérték. Kikyo lassan elment a csapat Sesshoumaruékkal és Kougával kiegészülve, valamint a két idegen szellemmel elindultak Kaede anyó faluja felé. Amint odaértek letáboroztak, s megpróbálták kitalálni hogy juttasssák vissza a szilánkokat Kagoménak. Sangoék egybõl Inuyashára néztek, hisz tudták hogy csak a félszellem járt a miko világában.

-Most mi van miért bámultok így rám?-kérdezte morcosan Inuyasha
-Menj és hozd vissza Kagomét.-mondta a szerzetes
-Még mit nem. Miért mindig én menjek utánna, ha valami baja van?
-Mert te ismered a világát, s mert rátudod venni hogy visszajöjjön.-mondta Sango
-Hagyjatok békén! Nem fogok utánna menni!-mondta morcosan és kisétált a kunyhóból
-Ez tovább fog tartani mint gondoltuk.-sóhajtott Sango
-Ahogy mondod Sango. Most sokkal nehezebb lesz rávenni, hogy visszahozza Kagomét.-helyeselt Miroku
-Miért akarjátok a pincsit küldeni? Akár én is visszahozhatom az asszonyom.-mondta Kouga, mire bezsebelt egy ingerült morgást Sesshoumarutól
-Tudjuk Kouga és köszönjük hogy felajánlottad hogy visszahozod Kagomét, de mivel még Inuyashán kívûl egyikünk sem járt Kagome világában így az a legegyszerûbb ha õt küldjük.-mondta Sango

Még jó darabig vitáztak a farkas szellemmel emiatt, de a végén nagy nehezen megértette a másik világban rejlõ veszélyeket. Eközben Inuyasha a szent fánál a gondolataiba mélyedve bámult maga elé, míg egy csípést nem érzett a nyakán és leütötte a kellemetlenséget okozó valamit. A kilapított valami lassan a tenyerébe hullott, s akkor látta hogy Myoga az.

-Mit keresel itt Myoga?-kérdezte Inuyasha
-Inuyasha urfi. Miért szomorkodsz?-kérdezte a bolha
-Semmi közöd hozzá.-mondta és egy jól irányzott dobással elhajította a bolha szellemet

Lassan ismét a gondolataiba mélyed, s nem vette észre mennyire elrepült az idõ. Már lassan négy és fél hónapja próbálták rávenni a félszellemet arra hogy Kagome után menjen, de eddig semmi sikerrel. Eközben Kagome a saját világában visszatért megszokott életéhez, de nem volt a régi önmaga. Barátnõi is észre vették hogy valami történt Kagoméval, de nem mertek rákérdezni. Mióta hazajött és rendesen járt iskolába kijavította a jegyeit, s az elsõk közzé került. Kagome édesanyja is aggódott a lányáért, hisz mióta hazajött megszállottan tanul és szinte alíg szólalt meg. Egy reggel Kagome sikolyára ébredtek, s azonnal a lány szobájába szaladtak ahol megdöbbnetõ látvány fogadta õket. A fiatal miko összegörnyedve feküdt az ágyon és zokogott, de az édesanyja egybõl észre vette a lánya arcán tükrözõdõ fájdalmat. Nem értette mi történt lányával, de gyorsan utasította fiát hogy hívja a mentõket; s addig õ a fájdalomtól összegörnyedve zokogó lánya mellett maradt. A mentõk szerencsére alíg öt perc alatt megérkeztek, s hordágyra tették a mikót akit édesanyja elkísért a kórházba. Amint beértek gyorsan megviszgálták és kiderült hogy a rosszul léte minek köszönhetõ. A vizsgálatott végzõ orvos fájdalom csillapítót akart adni a lánynak, de õ nem fogadta el amivel igencsak meglepte az orvost. Hamarosan felvitték egy kórterembe, de út közben észre vették a lány véres pizsoma alsóját és a kórterem helyett egybõl a mûtõbe vitték. Már mindent elõ készítettek a mûtéthez, de nem tudtak hozzá kezdeni mert a lányt egy különös erõtér védte. Mindenki aggódott érte hisz még mindig vérzett és attól féltek hogy belefog halni a vérveszteségbe, de nem tudtak neki segíteni a védõburok miatt. Eközben a közép kori Japánban is különös események vették kezdetüket, hisz Sango és Miroku még mindig nem tudta meggyõzni Inuyashát hogy menjen Kagome után. Sango már unta az állandó kérlelést és magához véve az ékkõ szilánkokat elindult a kút felé, ahol Kirarával beleugrott és egy ismeretlen helyre kerültek. Lassan kimásztak és miután körbe néztek elindultak a ház felé, ahonnan egy 8-9 éves forma kisfiú lépett ki. Souta megrémült a lánytól, de Sango gyorsan megnyugtatta.

-Szia! Az én nevem Sango és Kagome barátja vagyok. Nem tudod hol van?-kérdezte a szellemírtó
-Én Souta vagyok. Kagome nincs itthon, mert reggel kórházba került.-mondta szomorúan a fiú
-Mi történt vele?
-Nem tudjuk, csak rosszul lett.

Sango még faggatózott egy darabig, majd a kisfiú segítségével felvett egy modern ruhát és elmentek a kórházba. Miután Sango átment Kagome világába Inuyasha is visszatért a kunyhóba, s ahogy belépett a kunyhóba megcsapta az orrát a vérszag. Kutatva körbe nézett és tekintete megállapodott a bátyján aki nem nézett ki valami fényesen, s ráadásul körülötte a padlón apró vércseppek voltak ami a csulóján lévõ sebbõl csöpögött. Sesshoumaru elég rosszul érezte magát és ráadásul felnyílt a csulóján az a vágás amit akkor ejtett magán, mikor megjelölte Kagomét. Lassan mindenki észre vette a vércseppeket, s döbbenten néztek a szellemre.

-Veled meg mi van Sesshoumaru?-kérdezte kíváncsian Inuyasha
-Semmi közöd hozzá.-morogta
-Mi lenne ha Sango után mennétek mind ketten?-kérdezte Miroku

Inuyasha nem tartotta valami jó ötletnek, de azért elindult a kúthoz Sesshoumaruval. A félszellem csodálkozott egy kicsit bátyja ingatag járásán, s a segítségére sietett. Amint a kúthoz értek megfogta Sesshoumaru kezét és maga után húzva beleugrott, s hamarosan már a kis szentélyben voltak. Ahogy kiléptek a szentéybõl egybõl bele botlottak a kórházba induló Sangóba és Soutába.

-Inuyasha ti mit kerestek itt?-kérdezte Sango döbbenten
-Inuyasha bátyó.-mondta örömmel Souta
-Szia kölyök. Kagome itthon van?
-A nõvérem kórházban van.

Inuyasha döbbenten nézet Soutára, s megkérte hogy vigye õket Kagoméhoz. Mielõtt elindultak volna a kórházba Souta adott a két testvérnek modern ruhákat, s miután felöltöztek és Sango bekötözte Sesshoumaru csuklóját a Souta által hívott taxival elmentek a kórházba. Mrs.Higurashi aggódva állt a mûtõ ajtaja elõtt ahol az orvosok még mindig nem tudtak a lány közelébe jutni, s arra a döntésre jutottak hogy ha nem tudnak segíteni a lányon beengedik a családot hogy búcsút vehessenek tõle. Inuyasháék épp akkor értek oda amikor az orvos Mrs.Higurashival akart beszélni.

-Asszonyom, sajnos nem tudunk a lányán segíteni; mert nem tudunk a közelébe jutni.-mondta a kezelõ orvos.
-Tessék?-kérdezték döbbenten
-Önök is rokonok?-kérdezte az orvos Inuyasháékat
-Igen doktur úr. A lányom barátja és a testvére valamint egy távoli unoka hugom.-mondta Mrs.Higurashi kicsit elferdítve az igazságot
-Értem akkor kérjem kövessenek.-mondta

A kiscsapat követte az orvost a mûtõbe, mert nem tudták átvinni a lányt egy kórterembe. A rövíd utón a mûtõig Inuyahsa és Sango támogatta Sesshoumarut, kinek kötése már átázott pedig alíg 1 óra telt el. Ahogy beléptek a mûtõbe a lányt körülvévõ védõburok halványan megnyílt, de amint valaki a közelébe ment visszazáródott. Inuyasha aggódva nézett a lányra, de mire észbe kapott bátya elindult a burok felé. A félszellem megpróbálta megállítani Sesshoumarut mire a mûtõ falán kötött ki hála a szellemnek, aki lerázta magáról a nem kívánt társaságot. A bent lévõ orvosok elindultak a félszellem felé aki igaz fájdalmasan, de felállt és csodálkozva nézett bátyára aki még legyengült állapotában is a falhoz tudta vágni. Ahogy Sesshoumaru egyre közelebb ért a burokhoz az megnyílt elõtte és miután a szellem belépett ismét összezárult. Mindenki tátott szájjal bámulta az eseményeket, mire elég fura dolog történt legalábbis Inuyasha és Sango számára. Ahogy Sesshoumaru belépett a védõburokba leszedte a csuklójáról a kötést, s saját vérét a szájába véve megcsókolta az ájjult lányt. Inuyashát a látottak után a szívroham kerülgette, míg Sango és Mrs.Higurashi hitetlenkedve nézték az eseményeket. Sesshoumaru addig folytatta tevékenységét, míg a csuklóján lévõ seb be nem fort. Amint ez bekövetkezet a védõburok megszünt, s Inuyashának elkellet kapnia Sesshoumarut. Az orvosok végre munkához láthattak, míg Sango és Inuyasha kitámogatták az elõ térbe Sesshoumarut. A mûtõben az orvosok ismét megviszgálták a lányt, s megállapították hogy spontán vetélése volt. De emiatt ki kellett kaparniuk a fiatal mikot, ha nem akarták hogy késõbb nagyobb baja legyen. Amint végeztek a mûtéttel az orvosok tájékoztatták a hozzátartozókat, kik döbbenten ültek a helyükön. Legelõször Mrs.Higurashi tért magához, s halk sírásban tört ki elvesztett unokája és lánya állapota miatt. Hamarosan mindannyian magukhoz tértek, de senki nem merte elmondani Sesshoumarunak pontosan mi történt.
Vissza